Harc a Kutyáimmal.!

Az élete során mindenki küzd valamivel. Én a kutyáimmal. Vagyis nem ellene hanem mellette..

Az eddigi harcokat elvesztettem.. De ahogy mondani szokták a harcot megnyerted ,de a háborút nem.

Az én történetem is valami ilyesmi.. remélem. Csak ezek nem happyendek. Ismét a szülők Kapnak rivalda fényet ebben a szerepben.

Vagyis legalább is az Anyám.Néha azt hiszem h Teljesen ellenem van. Nem törődik semmivel csak a kerttel. De aki olvasta az előző cikkjeime az tudja ezt. Szóval ezt most nem ragoznám. Csak lehet be következik a legrosszabb rémálmom. Tudjátok van az én kedves gyönyőrű kutyám Dió. Róla is halhatattok már.

Meg a kis ásó bajnokom Kis roki. Lehet h elveszítem őket.. Azért mert a sok rémes (Nem szeretnék már csúnyán beszélni) ker  és fű meg virág stb.. Fontosabb az én szívemnél. e az a baj h ez mindig is így volt. Anyumkat sose érdekelte az én véleményem. Volt pl egyszer egy fám. Egyszer arra ébredtem h másnak ki lett vágva! Tudjátok ilyenkor jönnek a szokásos dumák -.-" Amik nagyon unalmasak már ha 10 évig ezeket hallgatod.

H majd visszanő meg egy-két nap stb.. Persze-Persze.. Hagyjuk már magunkat, még ők sem hiszik el ezeket. De ahoz sztem már kell szív h egy gyerektől el vegyék a szívüket.. A kutyájukat. Amiért élnek. Ha bele gondolok h nem lesz velem Dió és kis roki rám olyan sírógörcs jön.

(Elnézést kérek de ezt majd máskor folytatom..)

FOLYTATJUK..!