Megértés, Tisztesség.Hűség.

Tudjátok én jobban szeretem az állatokat mint az embereket. Főleg a kutyákat. Ők megértenek. Meghallgatnak, és nem szúrnak hátba.. (Kivéve mikor rámásznak a hátadra.. jobban mondva rá ugranak.. xd) Ezt most a kedvenc idézetemből szedtem ki:

Hány emberről mondhatod ezt el?

Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?

Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy, az különleges?

(Egyébként itt van a teljes idézet akit érdekel):

 "Egy kutyának nem kell se luxusautó, se hatalmas ház, se drága ruhák.

Beéri egy útszélen talált bottal. Lehetsz gazdag vagy szegény, buta vagy okos, agyafúrt vagy tökkelütött, a kutyádnak mindegy. ?

csak szeretetet kér és ad. Hány emberről mondhatod ezt el? Hány ember szeret feltétlen és olthatatlan szeretettel?

Hány ember mellett érzed, hogy ami te vagy, az különleges? "

Most tudom hogy ott van a család is, akiknek bármit elmondhatsz. De biztos történt már veled/veletek olyasmi amit nem mertetek elmondani.

ilyenkor én a kutyámhoz fordulok. Valószinűleg sok más ember is.. Lehet hogy nem tud választ adni és nem tud beszélni. De.. meghallgat és mindig veled ért egyet, és nem kér érte semmit.. Én ezt csak szeretetnek nevezem.! Mikor a én sírok vagy csak egyszerűen szomorú vagyok a kutyám zudja és oda jön a kis tömzsi tappancsaival és az ölembe fekszik.. Elkezd nyaldosni meg minden.. Te meg csak megöleled és már egy kicsit jobban is vagy..

Néha egy ölelés többet ér minden szép szónál. Te melyiknek örülnél jobban.? Ha megfícsérnek amiért most jól nézel ki.. vagy megölelgetnek és törődnek veled.? 

Szerintem egyszerű a válasz.. Nagyon hűségesek.! :') 

Most eszembe jutott hogy mult hallottam valakitől hogy a sose lehet tudni mi jár a fejükben..! Mi az hogy nem lehet tudni.?

Ezt nem értem.. Mi az hogy veszélyesek.? Gondoljunk arra a kutyára akiről filmet csináltak és szobrot állitottak neki.. A kutya neve: 

Hachiko

Emlékszem mikor az elsőnek láttam.. Majd megszakadt a szívem. Azelőtt még sosem hallottam róla biztos azért néztem meg. Mert ha hallottam volna igen nem néztem volna meg. Mert tudtam hogy szomorú és sírnék rajta. De szerintem aki nem sír rajta annak nincs szíve.!

Egyébként a mű arról szól hogy: ( ezt nem a saját szavaimmal fogom leírni mert ha csak rágondolok az egészre elsírom magam..)

na: Akkor lássuk az eredeti történetet:

Ez a történet Japánban játszódott. Hachiko 1923 novemberében született Odate városában. Körül-belül talán két hónapos lehetett, amikor Dr. Eizaburo Ueno-hoz kerül.Nagyon nagy figyelmet és gondoskodást fordított Hachi felé. Mivel Tokyo külvárosában éltek ezért minden nap vonatoznia kellett,hogy el tudjon jutni a munkahelyére vagyis a Mezőgazdasági Egyetemre. Hachi minden reggel kikísérte őt és várta míg vissza nem érkezik majd kísérte gazdáját haza. Egy nap viszont a professzor szívrohamot kapott és meghalt. Hachi pedig minden nap ugyanabban az időben ott várta hűségesen a gazdáját. Minden nap lelkesen reménykedve várt. Hosszú éveken keresztül ez ment csak.1934-ben adományokból szobrot emeltek Hachiko tiszteletére a vasútállomás mellett.(Shibuyaban) .Hachiko 1935-ben múlt ki... :'((((((((( Sírok.. ilyen vagyok.. Ez nagyon szomorú.. 

Itt meg lehet nézni a filmet: https://online-filmek.cc/film/1228-hacsi--a-leghusegesebb-barat

Egy rövid video a történetről: https://www.youtube.com/watch?v=6aFSe2JCpAw (Én ezen sírtam el magam..) :'(((

És itt a egy a kép a szomorrol amit neki álitottak:

MEGÉRDEMLI.. :'( Nyugodjon Békében..

Mellesleg Hachiko-t kitömték mikor meghalt és be állitották egy Múzeumba..

Szerintem gazdija sírja mellett volna a helye.! De m1... :'(